Előadások

MINDÖRÖKKÉ JÚLIA

Stúdiószínházi előadás

A tudatunkban igen egyoldalú kép él Szendrey Júliáról: olyan nőalaké, aki hálátlanul, de pontosan teljesíti be a Szeptember végén című Pető -vers látomásos jóslatát az eldobott özvegyi fátyolról. Pedig 1850 tavaszán maga Júlia is följegyez a naplójába néhány sort: „Élni akarok, meg akarom kísérteni a boldogság nélküli életet. (…) Mi áron? Mi következéssel? Jaj nekem! és ezerszer jaj!” Az eredeti szövegekből építkező színpadi játék ennek a fényből az árnyékba zuhanó életútnak – az elmagányosodás, a kitaszítottsággal együtt járó önvád, s ugyanakkor a lelki gazdagodás és kiteljesülés útjának – a foglalata.

Szendrey Júlia – Molnár Anikó
Petőfi Sándor – Papp Attila
Rendező – Pataki András

Az előadás eljuttatását a Kárpát-medence legkülönbözőbb területeire az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja.

A Soproni Petőfi Színház és a Forrás Színház koprodukciója

MÁRAI-HAMVAS EST

A magány változatai

Az előadás megkísérli, hogy két írói portrét rajzol meg párhuzamosan. Egymás mellé helyez két, egymáshoz nagyon hasonló és mégis meglepően különböző arcot. Két alkotót idéz meg, két elkötelezett és etikus embert, akik a kényszerű döntések útvesztőiben a legnehezebbet, s talán az egyetlen lehetséges megoldást választották. Az igaz ember számára az egyetlen elfogadhatót. Valamire ugyanis nemet mondtak. S amire nemet mondtak, azt egészében is megtagadták.

A külső és a belső emigráció pozíciói jelennek meg Márai és Hamvas személyesen is megszenvedett állásfoglalásaiban. Az előadás egyfajta fiktív dialógust hoz létre a művek, naplórészletek és tanulmányok részleteiből, melyben a két alkotó meglátásai összecsapnak. Olykor egymás mellett beszélve, olykor ütközve, de akaratlanul is egymást erősítve tárulnak fel befolyástól mentes ítéleteik, hiteles tanúvallomásaik egy történelmi eseménysor kapcsán, melynek magvában az október 23-án kirobbant népfelkelés áll.

Papp Attila és Ács Tamás színművészek előadásában

Az előadás eljuttatása a Kárpát-medence legkülönbözőbb helyszíneire az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával jön létre.

A Soproni Petőfi Színház és a Forrás Színház koprodukciója

Rejtő a megejtő – kabaré

Rejtő Jenő – Varga Róbert

zenés pódiumjátéka

Kabarék, kuplék, kalandok

Rejtő Jenő szellemiségét sugározza ez a zenés, szórakoztató előadás, amelyben a népszerű magyar író kedvelt regényrészletei, kabaréjelenetei, bohózatai mellett elhangzanak kevésbé ismert versei is. Az elhangzó dalok megidézik a 20-as, 30-as évek kabaréinak legendás világát.

Rejtő Jenő az egyik legismertebb magyar író, aki sokoldalú, színes egyéniségként igazi irodalmi kincseket hagyott ránk. Írói tehetsége nem ért véget az egykoron ponyvaként kezelt könyveinél és népszerű, sokat játszott kabaréjeleneteinél. Kalandozásai, utazásai közben prózákat, novellákat, verseket, útinaplót is írt.  Egyedivé és utánozhatatlanná írásainak mélysége teszi őt. Sokarcú és megejtő képességű, ma már elismerten is zseniális író volt, akinek tragikus sorsa, szenvedélybetegsége árnyékként vetült hétköznapjaira, ám varázslatos túlélési technikája, a humor és a fantázia mindenki számára megmutatja azt, amit a Csontbrigádban is üzent számunkra: „Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron.”

A darabban a rendezői elképzelés szerint a jelenből utazunk vissza a múltba, az 1930-as, 40-es évek kávéházi világába, amikor látjuk a fiatal Rejtőt egy kávéházban az ebédjéért írni, s mesélni a pincérnek kalandjairól. Közben felbukkan két felesége, akik gépírónőként is részt vettek legendás regényeinek, írásainak megszületésében. A legenda szerint a Japán kávéházban Rejtő egy-egy írásával fizetett, s azt vitte a kifutó a kiadóhoz, hogy abból fizesse ki az étkezése árát.  (Nagyon gyorsan írt, először kézzel vetette papírra műveit, csiszolt rajtuk, azután diktálta le azt a gépírónőinek, akik nem nevethettek diktálás közben.) Ebben a környezetben elevenedik meg a viharos élete az írásai, regényrészletei, versei, novellái, kabaréi tükrében, hol mulatságosan, máskor megrázó őszinteséggel a fájdalmas, szegénységgel nehezített útkeresései közben. Állandó szereplő a történetben a zongorista, aki – akár egy krónikás, az író élő lelkiismerete, belső hangja – hol dalokkal, hol Rejtő bölcsességeivel mindig jelzi felénk: „Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is.”

A Rejtő-hősök szerepeiben –
A zongoránál – Papp Gyula
Irodalmi szerkesztő – Varga Róbert
Rendező – Pataki András

Az égig érő fa

Mesejáték az 5-12 éves korosztály számára

„Az égig érő fa” című mese a felnőtté váláshoz vezető út próbatételeiről szól.

A gyermekkort követő, kora serdülőkortól ifjúkorig tartó gyermeki lét elhagyásával, az „egy életem, egy halálom” kockázat vállalásával a hős egy magasabb tudatszintre emelkedik, amit az égig érő fa ágai szimbolizálnak. Az átmeneti korhoz kapcsolódó próbatételek a személyiség mind a négy  funkcióját: a gondolkodó, érzékelő, érző és intuitív funkciót fejlődésre sarkallják. Ezen funkciók és a hozzájuk kapcsolódó képességek kiteljesedésével jelenhet meg az ötödik, a transzcendens funkció, amit a mesében az ötlábúvá átváltozott táltos ló szimbolizál.

A mesében a fa központi motívum, ami a világ összes népmeséjében megtalálható. „Égig érő” változatuk legősibb meséinkhez tartozik, és a magyar népmesékben fordul elő leggyakrabban. Benedek Elek meséje az apjával szoros érzelmi kötelékben élő királylány történetével indul, aki – apja intelmei ellenére – megfogadja, hogy soha nem hagyja el a szülői házat, nem hagyja el virágoskertjét, s égig érő fáját: ”míg a világ világ lesz, férjhez nem megy, el nem hagyja az ő édes apjaurát. Az öreg király örült is búsult is ezen a beszéden.” – olvashatjuk a mesében.

A magyar világkép térrendező elve ebben a mesében is érvényesül. A külső tér analóg a személyiség belső terével, lehetőségeivel. Ez a térrendezés magára a teremtő lélekre vonatkozik. Az égig érő fa által szimbolizált tér nem csak kozmikus tér, nem csak élettér, hanem személyiségünk tere is. Ennek a térnek a feltérképezése, bejárása és megismerése egyszerre életfeladat és fejlődési cél, melynek megtalálásában nyit utat az előadás.

A előadás a Zentai Magyar Kamaraszínházzal együttműködésben jön létre.

Lúdas Matyi

Egy eredeti magyar rege négy levonásban

mely a VI. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál legjobb mesejáték rendezésének díját nyerte el
Szereplők: Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert, Virág György. Rendező: László Sándor. Dramaturg: Góli Kornélia. A színpadi látvány megvalósításában közreműködött: Rutonić Róbert. Zenei munkatárs: Virág György.

Ki ne ismerné Lúdas Matyi történetét, a bátor fiúcskáét, aki megfogadta, háromszor tanítja móresre a pöffeszkedő Döbrögi uraságot?
Az eredeti történet Fazekas Mihály tollából származik, ehhez nyúl vissza a Zentai Magyar Kamaraszínház előadásának szövegkönyve. A színpadi látvány és a színészi játék pedig az önfeledt, gyermeki fantáziajátékokból merít, ahol semmi sem az, aminek látszik, illetve minden az lehet, aminek látni szeretnénk!
Mese, tanulsággal, nem csak gyerekeknek!

Az előadás a Zentai Magyar Kamaraszínházzal együttműködésben jön létre.

Ingmar Bergman

Jelenetek egy házasságból

Gál Tamás és Kiss Szilvia színművészek előadásában

Rendező: Pataki András

A Jelenetek egy házasságból Bergman egyik legjelentősebb és legnépszerűbb műve, melyet három hónapon keresztül írt és egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne.

„Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre.” – írja róluk Bergman.

A Soproni Petőfi Színházzal együttműködésben

Babits Mihály  – Jónás könyve

A Jónás könyve című előadás a Babits mű tartalmának és mondanivalójának kibontását tekinti legfőbb feladatának. A megjelenő egyszerű színházi eszközök a babitsi szavak erejét, játékosságát és komikumát próbálják érvényre juttatni. Számtalan anekdota szól arról, hogy a már súlyos beteg Babits írás közben gyakran megmosolyogta, kikacagta csetlő-botló hősét.

Az előadás ezt a mosolyt próbálja megidézni. A hagyományos színházi tereken túl szakrális terekben, oktatási intézmények közösségi tereiben játsszuk az előadást, mely elsősorban a középiskolás diákok számára szól, melyet az alkotókkal való beszélgetés követ. Az előadás nem pusztán a történet elmesélésére törekszik, hanem több ponton próbálja interaktívan bevonni a hallgatóságot: a mű számos hanghatást tartalmaz, amit az előadó a nézők által szólaltat meg, és több szerepet is a nézők testesítenek meg, ezáltal az előadás mindig teret hagy az improvizációnak. Az iskolai tereknél az előadó a tér sajátosságait szeretné kihasználni: pl. ablakon kikiabálás, táblára rajzolás etc. Az előadás a mű pátoszos megszólaltatásával igyekszik szakítani, és azt a játékosságot, humort felerősíteni, ami –az anekdoták szerint- Babits szándéka is volt. Az interakció által egy olyan színházi élményt igyekszik biztosítani az előadás, ami által felfénylik a Babits mű ma is aktuális üzenete és tartalma.

Az előadás és az azt követő beszélgetés az együtt gondolkodásra invitálva a diákságot. A beszélgetést az irodalom tankönyv ismeretanyaga mellett a műről eddig megjelent tanulmányok érdekességei színesítik. Nagyon fontos, hogy a diákok széleskörű képet kapjanak a Babits életműről és alapos elemzést a Jónás könyvéről, ki-ki megtalálva a neki tetsző értelmezési kulcsot.

Előadja: Ács Tamás színművész

Wass Albert est

Silentium

„Amikor én megszülettem, éjszaka volt és az égen sok-sok csillag. Szegény jó anyám kinézett az ablakon s az első csillagra, ami a szemében megakadt azt mondta: ez legyen a szerencsecsillaga! És az a csillag pásztorcsillag volt. Sokan a hűség csillagának nevezik, olyanok, akik a hűséget nem a szívükben, hanem valahol a csillagokban keresik.” – írja Wass Albert.

A gondosan összeválogatott est egyaránt tartalmaz prózai és verses írást (Adjátok vissza a hegyeimet!, A szentek zendülése, Elvásik a vörös csillag, Átoksori kísértetek, Záróvers, Ki a magyar?, Nagypénteki sirató, A láthatatlan lobogó, Miatyánk, Te és a világ, Hontalanság hitvallása, Üzenet haza).

Bánffy György szerkesztése szeretne irodalmi értékein át hatni és szólni a hűségről, a megalkuvás nélküli hazaszeretetről, Istenről, emberről. Egy olyan ember sorsából merítve, ki gyakran állt az országút szélén, és ritkán sütött rá a nap. Ez a műsor nem valakik vagy valami ellen, hanem mindannyiunkért kíván szólni.

„Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad!”

Előadók: Ács Tamás és Papp Attila színművészek

Szerkesztette és rendezte: Bánffy György Kossuth-, Jászai-, Magyar Örökség-díjas, kiváló és érdemes művész