Az Őszi szonáta újra Marosvásárhelyen

A hatalmas decemberi siker után ismét meghívták az Őszi szonáta című előadást Marosvásárhelyre. A produkció most pénteken és szombaton a Spectrum Színházban látható. A rendező Pataki András.

A darab az elmúlt évadban volt látható Sopronban. Az előadás a Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínház és a Forrás Színház  együttműködésében jött létre. Az Őszi szonáta nagy sorozatot tudhat maga mögött, hiszen decemberben Marosvásárhelyen már az ötvenedik előadást játszották el a színészek az Ingmar Bergman szövege alapján készült színpadi játékból. Különlegessége a mostani vendégszerepléseknek, hogy a főszerepet játszó Farkas Ibolya, az erdélyi színjátszás kiemelkedő képviselője otthoni környezetben is ámulatba ejti a közönséget. Pataki András rendezése nagy tapsot kapott a Spectrum Színházban és a produkciót a közönség kérésére visszahívták most.

A színpadi játék az elmúlt két évben bejárta a Vajdaságot, vendégeskedett nagy sikerrel Komáromban, majd a Pesti Magyar Színházban és a Klebelsberg Kultúrkúriában. A  darab meghívást kapott a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára, Csíkszeredán és Kézdivásárhelyen, majd tavaly júniusban Mikházán vendégeskedett nagy, emlékezetes sikerrel.

A négy szereplőt négy különböző színházi műhely, illetve térség delegálta. Charlotte szerepében Farkas Ibolya lép színpadra. Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója Viktort alakítja a színpadi játékban, Helena szerepét Diószegi Imola formálja meg, a soproni teátrumból pedig Molnár Anikó látható Eva szerepében.

A produkció rendezője Pataki András, aki a díszletvilágot is kialakította, a jelmeztervező Szélyes Andrea.

 

Babits előadás az Esztergomi Várban – A próféta magányossága

A Jónás könyve című előadás az 1938-ban írt Babits mű ma is aktuális tartalmát és mondanivalóját bontja ki mozgásszínházi formanyelven. Demcsák Ottó koreográfiája Babits gondolatait helyezi előtérbe, azokat próbálja meg felerősíteni, kicsengetni. A mozgások, táncos betétek megelevenítik, megtestesítik a Jónás történet szereplőit. Az író kortársainak számtalan anekdotája szól arról, hogy kórházi ágyán a már súlyos beteg Babits gyakran megmosolyogta, sőt kikacagta csetlő-botló hősét.

Az előadás ezt a mosolyt próbálja megidézni, szakítva a mű pátoszos felmondásával. Az estet a Jónás imája című vers keretezi, amelyben Babits önmagára vonatkoztatja Jónás sorsát. A mű olyan kérdéseket vet fel, melyek megkerülhetetlenül elénk sodródnak életünk folyamán: Ki vagyok én? Biztosan jól cselekszem-e? Azt az életet élem, amit szeretnék? Megszökhetek-e a sorsom, a küldetésem elől? És így már nem is tűnik olyan távolinak a Jónás könyve.