Legalább egy Arany-balladát minden magyar gyerek megtanult iskolás korában: ha úgy tetszik, Arany szövegei adják meg az egymást követő nemzedékek folytonosságát. Betöltik a „közösségi emlékezet” szerepét, amely nélkül nincs megmaradás.

Arany János balladái teli vannak drámai feszültséggel, érvényes színházi szituációkkal és izgalmas emberi sorsokkal, bekapcsolják az újabb nemzedéket a nemzeti közösség véráramába, öregkori balladái pedig a kisközösségek teremtette védőburokba vonják az egyes embert.

A megmaradás titka tehát: az emlékezés, a másik emberre való odafigyelés és törődés, a másik emberben megnyilvánuló különös csoda észrevétele.

Arany ezt a titkot is halkan, szinte szemérmesen mondja – talán hogy jobban füleljünk oda rá…

Az előadásban a Tengeri-hántás, Zách Klára, A Kép-mutogató, Híd-avatás, A hegedű, Júlia szép leány, Tetemre hívás és számos ismert mű hangzik még el.