Emigránsok: pincén túl

Újra látható január 7-től Sławomir Mrożek Emigránsok című művéből készült nagy sikerű, fesztiválokat is megjárt izgalmas színjáték a soproni teátrum kamarajátszóhelyén, a Liszt Ferenc Kulturális Központban. A föld alatti pincében élő értelmiségi és egy munkás sorsát villantja fel az előadás a szabadság és a rabság kérdéskörében, az emigrációs lét fájdalmas igazságaival, lélekbe markoló kérdéseivel. A két főszereplő Gál Tamás és Kis Domonkos Márk bravúros játéka, Pataki András erős hatású rendezése emlékezetes színházi élményt ígér a nézőknek.

Az Emigránsok a Soproni Petőfi Színház, a felvidéki Csavar Színház, a Forrás Színház koprodukciója szerepelt a Magyar Színházak XXXIII. Kisvárdai Fesztiválján. A közelmúltban nagy sikert elérve felállva ünnepelték a nézők a színészeket az Arany Oroszlán Nemzetközi Színházi Fesztiválon az ukrajnai Lvivben (más néven Lembergben.) A darab szerepelt a Komáromi Jókai Színház műsorán is.

Mrożek drámája húsba vágó és lélekbe markoló kérdéseket feszeget a hazájukat különböző okokból elhagyó emberekről. Valahol idegenben, egy föld alatti pincében élő értelmiségi figura és egy munkás sorsát mutatja meg az előadás a szabadság és a rabság kérdéskörét járva körül, felvillantva az emigrációs lét fájdalmas igazságait. A párhuzamos magányban élő két ember sorsának ábrázolása, izgalmas, feszes szópárbaja közben az író valójában egyik figurának sem ad teljes mértékben igazat: hol az egyikük, hol a másikuk igazságát érzi erőteljesebbnek a néző. Sławomir Mrożek darabja különösen aktuális ma, amikor világjelenségként éljük meg, hogy emberek sokasága más országokban igyekszik a jobb élet reményében boldogulni, új identitást találni.

A színjátékban AA–t a Jászai-díjas Kis Domonkos Márk alakítja. XX–et a Jászai-díjas Gál Tamás formálja meg. A díszlet-és jelmeztervező a Munkácsy–díjas Gyarmathy Ágnes. A fénytervező Kovács Ferenc Magyar Teátrum–díjas. A rendező a Jászai–díjas Pataki András.

/by

Jön Józsiás!

Ghymeses népzenei hagyományokra, folklórra jellemző dallamvilággal, remek színészi alakításokkal, hatvan látványos jelmezzel, fergeteges táncokkal érkezik Ördögölő Józsiás február 21-től a Soproni Petőfi Színházba. Tamási Áron művéhez a Kossuth-díjas Szarka Gyula írt zenét, az előadást Pataki András Jászai-díjas rendező állította színpadra. Tündérek, ördögök, hatalom, árulás, hazaszeretet, hűség, szerelem egy olyan történetben, amely több mint mese, több generációnak szóló üzenettel, hogy a jó mindig győzzön.

A Soproni Petőfi Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készült családi előadás nagy és sikeres utat járt be már eddig. Játszották Esztergomban, Szigligeten, Zentán, Komlón, s most Sopronban is bemutatkozik a közönségnek  ifjúsági, felsős és felnőtt bérletben. A leghűségesebb város teátrumában ezzel a produkcióval egyúttal tisztelegnek a 125 éve született népszerű író előtt a Tamási-emlékévben.

A történet:

A történet szerint Tündérországban Lámsza király lovagi tornát hirdet, aki nyer az Jázmina hercegnő kezét nyerheti el a koronával, a trónnal együtt. Józsiás diadalmaskodik, de a kudarcot vallott gonosz Bakszén ezt nem hagyja annyiban, és elkezdődik a harc a hatalomért. Nem más ez a játék, mint a szegény legény győzelme eszessége, testi-lelki ereje révén a pokol urai felett. Ezt tetézi boldogsága a kedvesével, Jázminával – az édenükbe tolakodók, az ország dolgát hátráltatók viszont lelepleződnek, halállal lakolnak vagy kiűzetnek az országból, mert ezt kívánja a nép: a tisztesség, a fény, a remény őrizője.

Zenekar a színpadon

A darab különlegessége, hogy az előadás zenekara minden egyes alkalommal a színpadon játszik. A Kossuth-díjas Szarka Gyula olyan zenészeket hívott maga mellé, akiket már ismerhetnek a soproni nézők. Szarka Gyulával Jelasity Péter (szaxofon, furulya), Nagy Szabolcs (billentyűs hangszerek), Bese Csaba (basszusgitáros), Varjú Attila (ütőhangszerek) játszik együtt. Másik érdekesség, hogy ezúttal  a dalok szövegének többségét is a zeneszerző írta, mindemellett népdalok, valamint Tamási Áron sorai hallhatók a dallamos számok alatt.

Az Ördögölő Józsiás csapata:

Az előadásban Józsiást Papp Attila formálja meg. Jázminaként Molnár Anikó látható. Bakszén szerepében Savanyu Gergely lép színpadra. Lámsza király Pelsőczy László, Kámzsa, égi mester Major Zsolt, Dilló tündér Kisfaludy Zsófia, Fanfarus, hopmester Farkas Tamás, Villikó Marosszéki Tamás lesz. Mordiast Horányi László (Jászai-díjas), Durmonyást pedig Kósa Zsolt formálja meg. A Zentai Magyar Kamaraszínház tagjai közül az előadásban Idilló tündért Verebes Judit, Ropogán pokolmestert Dévai Zoltán, Baburát, Bablónia királyát és Dudarót Szilágyi Áron, Mormogot, Bagaria örökösét és Bambuczot Virág György alakítja. A dramaturg Katona Imre. A díszlet a Jászai-díjas rendező, Pataki András munkája. A zenés tündérjátékban természetesen a Sopron Balett tagjai is részt vesznek. A lendületes, sodró erejű táncokat Demcsák Ottó (Harangozó-díjas) koreografálta. Az előadáshoz Szélyes Andrea tervezésében hatvan látványos jelmez készült. Az ügyelő Horváth Dávid. A rendezőasszisztens Simon Andrea.

/by

István király nyolcszor

Szebb ajándékot nem is kaphatott volna a sorstól Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, mint azt, hogy 78. születésnapja alkalmából ebben a hónapban nyolcszor játszhatja el Sík Sándor István király című tragédiájának címszerepét a Soproni Petőfi Színházban március 17-től. A darabot színpadra állító stáb rangidős tagja annyira azonosult szerepével, hogy már az első tavalyi próbára szinte tökéletes szövegtudással érkezett, s amikor az előadás végén az ég felé emelte a koronát, a velünk élő történelem elevenedett meg izgalmas időutazásként.

A szabadság évadának szimbolikus előadásaként tűzte műsorára a leghűségesebb város teátruma Sík Sándor István király című tragédiáját Pataki András Jászai-díjas rendező vezetésével. A Soproni Petőfi Színház, a Forrás Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és Komáromi Jókai Színház koprodukciója István királyságának utolsó napját jeleníti meg egy polgárháború küszöbén, annak árnyékában. Az uralkodónak döntenie kell, kié legyen a trón: a pogány Vazulé vagy a németajkú Péteré. Az ország fennmaradása, jövője forog kockán, amelyet István királyi, valamint történelmi felelőssége, emberi kötödéseinek kettős szorításában él meg. István felajánlja Szűz Máriának a koronát, Isten kezébe teszi az országot. Ez az ő történelmi sorsa és küldetése.

Mi történt a végső döntés előtt? Korhű, látványos jelmezekben elevenedik meg így a velünk élő történelem. Mély tartalmú, elgondolkodtató, feszült múltbéli helyzeteket nem nélkülöző, izgalmas előadás várja a közönséget. Sík Sándornak ezt a művét ritkán tűzik műsorukra a magyar színházak, a soproni teátrum ünnepi évadának fontos bemutatójaként láthatják felnőtt és középiskolás nézők most ezt a darabot.

A szereposztás:

Az előadásban István királyt a Kossuth-díjas Boráros Imre alakítja. Gizellát Rudolf Teréz játssza. Vazult a Jászai-díjas Kovács Frigyes formálja meg. Orseolo Péter szerepében Pintér Gábor, Aba Sámuelként Savanyu Gergely látható. Gyöngy Szőcs Erika, Sebös Marosszéki Tamás, Anasztáz Farkas Tamás, Buda úr Major Zsolt, Szalók úr Wisher Johann, Gotthárd lovag Nagy Gábor, Sámán Kósa Zsolt lesz. A díszlet, a rendezés Pataki András (Jászai-díjas) munkája. A jelmeztervező Húros Annamária.

Sík Sándor művének elkészülése után így nyilatkozott a Nemzeti Újságnak: “István királyomban megpróbáltam a szent király alakját, mint a magyar történelem legnagyobb problémájának megoldóját, egy óriási, emberi erőt fölülmúló feladatnak cselekvő és szenvedő egyetlen hősét nézni… Ebben a fölfogásban Szent István a szó legigazibb értelmében emberfeletti ember, aki nemcsak megérzi nemzetének legnagyobb, századokra kiható történeti problémáját, hanem messze megelőzve korát, az egyszer s mindenkorra érvényes egyetlen feleletet is meglátja: a magyarságnak mindenestül kereszténnyé, azaz nyugativá, műveltté, lelkivé kell lennie, de ugyanakkor mindenestül magyarnak is maradnia. Ebből fakad helyzetének tragédiája.”

/by

Silentio transeo: Bánffy György útján

Bánffy György szellemisége kíséri Molnár Anikó és Papp Attila színművészeket, akik tavaly nyáron elindultak országjáró körútra a Silentio transeo – A XX. század elhallgatott irodalma című pódium-előadással. A két színművész találkozott, dolgozott együtt a legendával, s közös bennük, hogy ő is mutatott be hasonló gondolatiságú önálló műsort. A produkciót fórumszínházi előadásként középiskolások tekinthetik meg március 9-én és 10-én Sopronban a Liszt Ferenc Kulturális Központban.

A több helyütt sikerrel bemutatott összeállítás keretében az elmúlt évszázadban hosszabb-rövidebb ideig hallgatásra, csendre, betiltásra ítélt magyar írók, költők műveiből hallhat részleteket a közönség. A rendező Pataki András. A Soproni Petőfi Színház, az Esztergomi Várszínház, a Szolnoki Szigligeti Színház és a Forrás Színház koprodukciójában Hamvas Béla, Márai Sándor, Herczeg Ferenc, Fekete István, Sinka István, Szabó Dezső, Wass Albert, Utassy József sorai hangzanak el.

Amikor Pataki András Jászai-díjas rendező tavaly júniusban útjára indította az előadást Sopronból, arról is beszélt, hiánypótlónak gondolja az összeállítást, mert – bár már tanítják őket –  még mindig keveset tudunk ezeknek az íróknak, költőknek az irodalmi munkásságukról, sorsukról, jelentőségükről, értékeikről, műveikről. Örül annak, hogy két olyan színművész vállalta az írások tolmácsolását, akik találkozhattak, együtt dolgozhattak Bánffy Györggyel. A Kossuth-díjas legenda önálló műsorával elsők között hívta fel a figyelmet a nemzeti irodalom fontosságára, olyan elfeledett szerzőkre, akik képviselik azt.

A Silentio transeo – A XX. század elhallgatott irodalma című pódium-előadás legutóbb a magyar kultúra napján Sopronban volt megtekinthető, majd ezután Győrben, az Újvárosi Művelődési Házban adták elő a produkciót. Az összeállítás vendégeskedett Esztergomban, Komlón, Pécselyben, Drávacsehiben, az ormánsági Bőköz Fesztivál alatt több településen, valamint a Kaleidoszkóp Versfesztiválon Kaposvárott.

A két soproni színművész az elmúlt hónapokban több vastapsot hozó előadáson tapasztalta meg, hogy a közönség mennyire igényli az általuk közvetített gondolatokat, a művekkel való találkozásokat, s közben úgy érezhették, valóban Bánffy György szellemisége veszi körbe őket. A színművészt nagyon szerették és tisztelték mindketten, abban a szerencsében volt részük, hogy még játszhattak is együtt vele a Forrás Színházban a 2000-es évek végén, amikor Az üvegcipő című előadásban Bánffy György alakította a Tanácsos szerepét.

Molnár Anikó és Papp Attila így ajánlják a Silentio transeo – A XX. század elhallgatott irodalma előadást:

“Hogyan emlékezhetünk olyasmire, amit át sem éltünk? Pedig igenis vannak olyan történelmi időszakok, melyeket muszáj megőriznünk az emlékezetünkben. Vannak események, amiket a közösségnek nem szabad elfelejtenie. Az a feladatunk, hogy ezeket az emlékeket élővé tegyük. Mert az emlékezet nem csak a múltat rekonstruálja, hanem egyben a jövőt is megszervezi. Azok az írók, akiket hallgatásra ítélték egy sötét történelmi időszakban, akiknek némának kellett lenniük saját jelenükben, ma újra megszólalnak, mert velük építhetünk egy tisztább jövőt.” (Molnár Anikó színművész)

“A harangokat el lehet hallgattatni. A szájakra erőszakkal némaságot lehet parancsolni. A papírokat el lehet égetni, az írószereket összezúzni. Életeket is ki lehet csorbítani, sőt el is lehet venni, mint egyik gyermek a másik gyermek játékát. De valamit nem lehet. Az egyetemes igazságokat, a hitet, a tudáshoz és az élethez való alapvető emberi jogokat nem lehet beszüntetni. Az estünkben felcsendülő sorok írói egytől egyig fontos igazságokat írtak le nemzetünk sötét diktatúrái alatt, melyek akkoriban gigászi súllyal telepedtek minden ember életére, a rémes hallgatás terhével együtt. És e gondolatok íróinak sokszor hallgatni kellett, menekülni, vagy ahogy Hamvas Béla írja: “…nem lázadni, vagyis igenis lázadni. Nem írni több, mint írni.”  (Papp Attila színművész)

/by